2018. aug 09.

Még egy elsőszülött tűzoltóparancsnok sem tud kibillenteni a terhes nihilemből

írta: ruzsadora
Még egy elsőszülött tűzoltóparancsnok sem tud kibillenteni a terhes nihilemből

 tulerett_almanak.jpg

Jobbára egy batár nagy, amorf és túlérett almának érzem magam. A terhesség vége totál hervasztó. Naná, hogy terhesség. Eleinte még voltak olyan romantikus elképzeléseim a pszichológiai tanulmányaimat alapul véve, hogy én várandós vagyok, mert igenis, várok valamit, vagyis inkább valakit. És nem, egyáltalán nem teher ez nekem. Oké, de az 12 kilóval ezelőtt volt.

És akkor még nem tudom, hogy nem sokkal később a szülőszobán sikoltozva és ordítozva a jó életbe fogom elküldeni azokat, akik a „szülési fájdalmak” kifejezés helyett „összehúzódásokat”, vagy „kontrakciókat” javasolnak használni. Hiszen ne címkézzük helytelenül azt, ami nem is az – mondják. Ha! Kontrakciók? Összehúzódások? Olyan mértékű fájdalmak, hogy azt hiszed, beleőrülsz. Hogy a vagyonod felét odaadnád, ha megszűnnének. Hogy azt hiszed, ezt élve nem úszod meg. A fájdalom mértéke? Egy tízes skálán?

EZER.

De ezt a kontrakció-dolgot akkor ott, a kanapén tespedve túlérett almaként még nem tudom. Akkor még csak fel van polcolva az elefántlábam, ami amolyan bizarr szivacsos állományúvá változott. Ha megnyomkodom a bokám körül, még néhány másodpercig benne marad az ujjam nyoma. Darált jeget rágcsálok, ami éppen elfogyott. Fel kéne tápászkodnom, hogy megtöltsem a poharam. De megmoccanni képtelenség. Megtenni a tizenkét lépést a mélyhűtőig lehetetlen küldetés. Viszont fél óra múlva hazaér a férjem. Úgyhogy inkább megvárom.

Ez a tohonyaság is iszonyat gáz, de még csak nem is ez a legszörnyűbb az egészben. Hanem a beszűkülés. Amikor mindenből eleged van, semmihez nincs erőd. Emiatt viszont utálod magadat, mert tudod, hogy amúgy szereted meghallgatni az emberek paráit és jó érzés segíteni nekik. Tehát tuti veled van a baj, ha most a hátad közepére kívánod, amiért eddig éltél-haltál. Szar.

Kiégtem, beszűkültem. Senki és semmi nem érdekel. Se a pszichológia, se a motiváció, se a kreativitás. Még a vezetők sem. Még a tűzoltók sem. Sőt, az elsőszülöttek sem. Még egy elsőszülött tűzoltóparancsnok sem tud kibillenteni az én kis személyes nihilemből.

Csak legyek már túl rajta. Nem lehetne, hogy most becsukom a szemem és legközelebb, amikor kinyitnom, akkor gumilepedőre húzott kartonlepedőn ébredek? Olyanon, aminek a sarkába mályvaszínű pecséttel nyomták, hogy „kórház”. Melegen szivárgó altesttel és szottyadt, ámde végre üres hassal. S egy kedvesen mosolygó védőnő azzal ébresztene, hogy: örülök, hogy tudott valamicskét pihenni, a baba szépen végigaludta az első éjszakáját, megfürdettük, tisztába tettük, lehet jönni érte.

Ha magadra ismersz, oszd meg! Ha szülés utáni kínlódásokra vagy kíváncsi, klikk ide: Szülés utáni Túlélőkalauz

Szólj hozzá

babavárás várandósság terhesség tünetei